A műanyagok világa – Polipropilén (PP)

A műanyagokkal foglalkozó cikksorozatunk harmadik részéhez érkeztünk. Korábban írtunk a PVC-ről és a BPA-ról. Most a polipropilén nevű anyagról lesz szó.

Ez az egyik legváltozatosabb műanyagfajta. Széles körben használják a konyhában, a fürdőszobában, a hálószobában és az autókban, hogy csak néhány példát említsünk. 1951-ben és 1954-ben történt jelentős felfedezések indították útjára a gyártást, melynek jelentős korabeli képviselője a Montecatini nevű olasz cég volt. Napjainkra a globális gyártás elérte a 145 millió dolláros volument, és az előrejelzések szerint a növekedés 2021-re 5,8 százalékkal fog nőni. A polipropilén viszonylag könnyen előállítható és olcsó.

Ez az, amivel mindenki találkozik legalább egyszer az életében. A polipropilén jelölése
A polipropilén jelölése

Tulajdonságai

Az olvadáspontja magas (130°C), a vízzel, savakkal és bázisokkal nem reagál. Kivételesen ellenálló szobahőmérsékleten a természetes oldószerekkel szemben, ám magasabb hőmérsékleten nagyobb mértékű oxidáció jellemzi. Ellenálló a fizikai hatásokkal szemben, és tartós anyagnak számít. Különösen a hajlíthatósága kiemelkedő, akár közel 360 fokban is hajlítható anélkül, hogy eltörne. Ez a fizikai tulajdonsága nem társul nagy teherbírással, viszont az többszöri (ismételt) hatásoknak nagyon jól ellenáll. Hőre lágyuló műanyagként nem ég, hanem elfolyósodik, ezért újrahasznosítható, továbbá többször olvadáspontig melegíthető és hűthető anélkül, hogy az anyag jelentős bomlásnak indulna. Emellett nem nedvszívó.

Molekuláris szinten “csúszósnak” mondható, ezért a ragaszthatósága bizonyos ragasztóanyagok felhasználása esetén korlátozott. Ilyen esetekben hegesztik. Szintén molekuláris tulajdonság az alacsony sűrűség, és a könnyű kopolimerizálhatóság. Szigetelőképessége magas.

Izolált polipropilén.
Izolált polipropilén

A polipropilént gyakran hívják a műanyagipar acéljának, mert széles körben módosítható a felhasználási igényeknek megfelelően. Az előállítása polimerizációval (vagy itt) történik. A főbb típusai a következőek (egy kis tudomány).

Homopolimer polipropilén

Ez az anyag alapállapota. Általános felhasználásra alkalmas, a fenti jellemzők figyelembevételével.

Blokk-kopolimer polipropilén

A ko-monomer egységek blokkokba vannak rendezve egy szabályos minta szerint, melyek 5-15 százalék etilént tartalmaznak. Az etilén az anyag ütésállóságát javítja. Persze egyéb anyagot is adhatnak hozzá, ekkor más tulajdonságok javulnak.

Random kopolimer polipropilén

A ko-monomer egységek szabálytalanul vagy rendezetlenül vannak “rendezve”. 1-7 százalék etilént tartalmaz. Ez a megoldás sokkal nyújthatóbbá és tisztábbá teszi az anyagot.

Felhasználása

A fenti jellemzők miatt gyakran használják olyan helyeken, ahol rugalmasság mellett a tartósság fontos. A kis sűrűsége miatt súlycsökkentő megoldásként is alkalmazzák fröccsöntött alkatrészekben. A hajlíthatósága és könnyen alakíthatósága miatt (hőformázással, fröccsöntéssel CNC-vel és préseléssel) rendkívül vékony szerkezetek is készíthetőek belőle, amelyek anélkül hajlíthatóak, hogy eltörnének. Ezek a tulajdonságok miatt használják a polipropilént kupakokban, samponos dobozokban, de prototípusokat is ebből az anyagból készítenek. A kopolimerizációval pedig sokkal erősebb anyagok is készíthetők belőle.

Székek egy stadionban. Ez is polipropilén.
Ez is polipropilén
Papír és műanyag
És ez is

A legyártott polipropilén egyharmadát csomagolóanyagként hasznosítják. További 13 százalékot az elektronikai iparban használnak, míg a háztartásokban és az autóiparban 10 százalékot fogyasztanak belőle. Az építőipar részesedése nagyságrendileg 5 százalék. Gyakran készülnek belőle poharak, tálcák, áttetsző tartályok és játékok.

Hátrányai

A számos előny mellett beszélni kell az polipropilén alkalmazásának hátrányairól. Amellett, hogy nagy a hőtágulása, és ezért magas hőmérsékleten korlátozott mértékben használható fel, a közvetlen napfény bontja az anyagot (egészen pontosan érzékeny az UV-fényre). Bár ellenálló az oldószereknek, azért van kivétel: a klóros oldószerekkel szemben nem az.

Ismert hátrány még, hogy nehezen festhető anyagról van szó. Ez annak köszönhető, hogy a felület “csúszós”, nehezen kötődik hozzá a festék. Bár hőre lágyuló műanyagként.

És természetesen beszélhetünk a környezetvédelmi hátrányokról is. Ennek kapcsán viszont meg kell jegyeznünk, hogy ez az anyag teljesen újrahasznosítható, és az egészségre kis mértékű kockázatot jelent az EWG besorolás szerint.

Tetszett? Van véleménye? Szóljon hozzá a cikkünkhöz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük